—Fotó: Pixabay
Beléptem néhány társkereső csoportba, írtam egy-két posztocskát, mert felakartam hívni magamra a figyelmet, ami úgy gondolom sikerült. Sok hozzászólást kaptam és elismerő szavakat, de pár hétig lényegében nem történt semmi - egyet kivéve, de arról talán majd máskor beszélek.
Nem szeretnék senkit megbántani, de ami ezekben a csoportokban történik, az minden, csak nem társkeresés. A hölgyek egy része - szerintük előnyös - fotóikkal lájkokat gyűjtöget, de ettől még magányos marad mindenki. Hamar felmértem a helyzetet és nem is tettem bele több energiát, mert minek?
A napokban cseten üzenetem érkezett egy hölgytől. A profilja alapján tetszetős, csinos hölgyet képzelj el, normál testalkattal, helyes pofival, de semmi extra. Nincs közös ismerősünk, fogalmam sincs ki ő, de tetszik...
— Szia! Hogy vagy? Csak egy köszönés és egy kérdés, közben azon gondolkodom, lehet ismernem kellene valahonnan? Újra megnézem a fotóit, de nem ugrik be semmi. Beszélgetésbe kezdünk, tisztázzuk, melyik társkereső oldalon látott, tisztul a kép. Természetesen hódításba kezdek - még szép -, nem fogom magamat vissza, hiszen én most párt keresek.
— Csinos nő vagy! Mondhatok őszintén valamit?
— Igen!
— Megnéztem a fotóidat és most jobban nézel ki, mint pár éve. Tettél ezért valamit?
— Semmit!
— Azt hittem futni kezdtél vagy bármi egyéb. De ha csak úgy, az sem baj. Sőt! Egyébként komoly kapcsolatot keresel?
— Igen!
— Ok! Mit tudsz rólam? Mit írtam a társkereső oldalon? Mi az ami felkeltette érdeklődésedet?
Kénytelen vagyok kérdezni, mert nem emlékszem mit írtam a csoportban és az egészben az a kínos, csak halványan rémlik valami. Aztán azt is végiggondolom, amíg én kérdezek, addig én irányítok és így azokat az információkat tudom meg, melyek érdekelnek.
— A képed! Semmit nem tudok rólad
— Tetszik a fotóm? De jó! Pedig nem tartom magam egy matyó hímzésnek.
— Pedig jó!
— Kedves vagy Már most a szívembe zártalak.
— Hol laksz?
Ez már jelent valamit. Már ő kérdez és még tetszem is neki. Újra vissza a profiljára, láthatóan régi regisztráció, a megosztásai kaptak lájkokat, és hozzászólásokat is, tehát valós személynek tűnik. Leírom neki, még vidéken lakom, de hamarosan én is budapesti lakos leszek. Jelzem, hogy pár nap múlva rövid időt Pesten töltök, mert az egyik rádió meghívott egy műsorába, egyébként úgy fél éve szakítottam egykori párommal.
— Gondolom veszel lakást! Én is két hónapja szakítottam!
— Nem! Bérelni akarok, mert egyrészt annyi pénzem nincs, másrészt nem tudom, hogy a nagy város mennyire fog tetszeni. Eddig vidéki kisvárosokban éltem, az azért más. De most nagyon érdekel Budapest, ott vannak a lehetőségek.
— Mikor jössz reggel és este mész? Mivel foglalkozol?
Elmondom neki, hogy évekig a pénzügyi szektorban dolgoztam és szeretek írni. Természetesen nem hallgatom el azt sem, hogy blogger vagyok és többnyire párkapcsolati és szexuális kérdésekkel foglalkozó témakörök érdekelnek. Ő is elmondja, hogy egy nagy cég telefonosa és ezzel kapcsolatban kérdezem.
— Szereted? Szeretsz beszélni?
— Már megszoktam! Hétvégén hosztesz vagyok! Férfiakkal foglalkozom!
— Hosztesz?
— Szexualitás szintén és pszichológus majdnem.
— Ez izgalmasan hangzik. Most megleptél.
Nem kapok szikrát! Ez a nő, ha jól értelmezem, hétvégén áruba bocsájtja testét? Azt gondolom rugalmas vagyok, érett férfiként sok mindent láttam és tapasztaltam, de nem egy prostit képzelek el magam mellé.
— Pénzt kell keresni! Ez csak munka!
— Ok! Engem meggyőztél! Mióta csinálod?
— Régóta!
— Évek óta?
— Igen!
— Nem tudok szavakhoz jutni, pedig velem ilyen ritkán fordul elő.
— Ha valaki nem fogadja el, nem mellettem a helye.
— Köszönöm, hogy elmondtad! Köszönöm a bizalmat! Te szexelsz a partnereiddel, akik fizetnek ezért? Jól értem?
— Jól! Én komoly kapcsolatot keresek! És te?
— Én is. Ezzel nincs is probléma. Még soha nem volt hosztesz párom.
— Most lesz!...
Hát nem lett! Az első pillanatban azon gondolkodtam, amennyiben bele megy, készítek vele egy interjút, de ezt is elvetettem. Nem akarok és nem fogok senki feje fölött pálcát törni, és tényleg mindenki azt csinál, amit akar. Viszont nem tudom elképzelni, hogy péntek és szombat éjszaka én otthon várakozom, nyugodtan alszom, amíg párom más urakkal pénzért hetyeg. Ezért bárki elítélhet, nálam ez nem fér bele.
Ha lájkolod facebookos oldalamat, több tartalmat láthatsz, ha megosztod posztomat, megköszönöm!
Millió ölelés!
Farkas Tibor