Fotó: Pixabay

Az előzményt itt találod! Taxiban ülünk és először Dalmát viszem haza. Muszáj lesz kialudnom magamat, hiszen egész éjszaka álltam és zenéltem. Messze lakunk egymástól, ráadásul január elseje van, minden zárva, ezért abban maradunk, ma pihenünk, alszunk és relaxálunk, de holnap délután ötkor a bolt előtt várni fogom. Hazaérek, letusolok és álomba merülök. Rettenetesen fáradt vagyok, de sajnos ezeket a bulikat követően álmomban tovább szólnak a csárdások, keringők és Demjén Rózsi Szerelem vonat című dala is. Délben kábultan ébredek, fáj mindenem, kicsit a fejem is tompa. Éjszaka alig ittam alkoholt, inkább a cigi és a füst okozhatja ezt az émelygést és vacak érzést. Felkelek, főzök egy kávét. A kotyogót nézem, hallgatom jellegzetes hangját és most végre van egy kis időm végiggondolni az elmúlt napokat. 

Hát bizony gyorsan történt minden! Szakítottam barátnőmmel és tulajdonképpen ez nem is volt hatalmas meglepetés. Kedveltem őt, tényleg és hiába volt itt velem azokban a napokban is, amikor lázasan feküdtem, hiába tett meg mindent, nem tudtam szerelemmel szeretni. Pedig akartam, megérdemelte volna, mindent meg tett kedvemért, de a szív nem realisztikus. Nagyon rendes, őszinte, jó alakú és egy kimondottan vonzó nő. Szerettem volna boldoggá tenni, és az első hetekben még el is hittem, sikerülni fog. Nem így lett! Elég volt minden hétvégén Dalmát látni, keresni egymás tekintetét és egy-egy mosoly vagy pillantás rabul ejtett mindkettőnket. Senkinek nem beszéltem erről, talán még magamnak sem vallottam be, hiszen jó volt azt a látszatot kelteni, erős vagyok és nem érzelgős. 

1990. január elseje van. Több, mint két éve halt meg Apám. Negyvenkilenc éves volt. Hétfőn még beszéltem vele, csütörtökön egy távirat hozta halálhírét. Addig nem is hittem el, amíg Anyám és Nővérem kisírt szemeit nem láttam. Huszonkét éves voltam, fél éve szereltem le, végre a katonaság után felnőttnek tekintettek és mire kezdtem volna újra megtalálni a helyem, jött egy szívinfarktus és magával ragadta. Ennyi egy élet, egy soha nem betegeskedő ember élete. Remélem ez az év megkímél az ilyen tragédiákat és végre megtalálom utamat. Több csapatban is zenélek, szinte soha nem vagyok otthon, csak aludni járok albérletembe. Néha főzök valami finomat, mert szeretem a házias kajákat, szeretek finomakat enni és a főzés kikapcsol. Emlékszem életem első ételére. Rakott krumplit készítettem és már a tepsiben sült, amikor azon gondolkodtam, vajon mit ronthattam el? Minden benne van! Igen! De mégis tudom, valamit elcsesztem. Tudod mit? Nem főztem meg a krumplit! Ez volt az első, de megbocsájtható! Nem? 

Kávé kortyolgatása közben az ember milyen sok dolgot képes végigpörgetni. De most itt van Dalma. Ez a nő olyan érzéseket kapcsolt be nálam, melyekről nem is tudtam. Az elmúlt években a zenekarok és a koncertek jobban lekötötték figyelmemet, mint bármi más. Persze, mindig érdekeltek a nők, de a dalok írása, hangszerelése mindennél fontosabb volt. Most egy teljesen új formáció van kialakulóban. A régi csapatból ketten is disszidáltak, komoly érvágás volt.


Engem is hívtak, mehettem volna világot látni, kipróbálni magamat Amerikában, de itthon maradtam. Ragaszkodom ehhez a földhöz és nyelvhez, éppen most változik a rendszer, a szocializmus elköszönőben, csak jobb és szabadabb élet várható.


Optimista vagyok és pozitívan látom a jövőt. Örülök Dalmának, büszke vagyok barátnőmre, hiszen nagyon kedves, bújik hozzám, érzem tekintetéből és a belőle áradó energiákból, fontos vagyok neki. Talán még soha nem éreztem ezt. 

Este öt után a bolt előtt várakozok. Hideg van és végigfut agyamon a kérdés: mit keresek én itt? Nem szokásom csajokat a munkahelyük előtt várni, mi történik velem? Toporzékolok, a kezeimet zsebre vágom és türelmetlenül várok. Már negyed hat is elmúlt. Végre kinyílik a bolt ajtaja és jönnek sorban a hölgyek. Dalma mosolyogva közelít hozzám, ágaskodva megcsókol. Én egy kicsit durcás gyerek módján viselkedem, látja is ezt rajtam. Persze kiderül, nem stimmelt a kassza, ezért volt csúszás és persze ilyen néha előfordul, de már rohadtul összefagytam. Felsétálunk a várba, a Kuplungba. Ma is nyitva van, de csak este tízig. Ezek csendes napok, nincs nagy forgalom. Mindig találok fent egy-két havert, többnyire jó zenéket hallgatunk, megbeszéljük a hétvégi bulikat, történéseket és minden más egyebet.

A forró teát kortyoljuk és most én nem a haverokra vagyok kíváncsi. Új párom arca a hideg széltől kipirult, így még helyesebb. A többiek láthatóan tudomásul veszik, hogy mi ténylegesen egy párt alkotunk és az előszilveszteri buli nem csak pillanatnyi fellángolás volt. Előkerül az egyik református lelkész egy sörre. Hihetetlen férfi, a Levéltárban dolgozik, nagy tudású, mosolygós és végtelenül közvetlen. Üdvözöljük egymást, hiszen már többször találkoztunk, beszélgettünk és néha vitatkoztunk is. Aztán jön Kolos, az alkoholos - Tóth Józsitól loptam -, aki akkora Rolling Stones rajongó, mint ide Lacháza. Én is szeretem azt a muzsikát, de nem ők a kedvenceim. Van is ebből néha kisebb nagyobb vita, de hogyan is győzhetnénk meg erről egymást? Színes társaság, mindenki beszél mindenkivel, nem is tudok csak Dalmával foglalkozni. Ez egy ilyen hely és helyzet. Mindannyian jól ismerjük egymást, nincs min meglepődni.  

Másnap zenekari próbám van, nem találkozunk, de azt követően igen. Most nem megyünk fel a várba, hiszen ott mindenki ismer, nem tudnánk nyugodtan ismerkedni és beszélgetni. Igen, szükséges, hogy órákat lehessünk együtt zavartalanul, hiszen szeretnénk megismertetni és elfogadtatni magunkat. Gondolkodás nélkül vágunk bele élettörténetünkbe, beszélünk csalódásokról, családi veszekedésekről, kedves történeteinkről, mit szeretünk és mit kevésbé. Dalma a vegetáriánus étrend kedvelője, én csak tizennégy éves koromig voltam az, Nem iszik alkoholt, rólam azért ez így nem jelenthető ki, komoly párkapcsolatot szeretne, idővel házassággal és gyerekekkel. Imádja a keleti kultúrát, ahogy én is, nagyon szeret olvasni és akár otthon lenni, bevackolva egy takaró alatt és összebújni. 

Izgalmas nő és teljesen leköti a figyelmemet. Szokatlan ez, de mégis azt gondolom, soha nem éreztem magamat ilyen jól. A külvilág megszűnik létezni, csak néha figyelek fel a pincér jelenlétére. Jó megfigyelő vagyok, de most csak Dalmát látom és hallom, nem létezik más. Úgy érzem, mintha mindig is ismertük volna egymást, hiába vannak olyan történeteink, melyeket akkor hallunk először, ettől függetlenül a másikat úgy látjuk, mintha mindig együtt gondolkodtunk volna, természetes az is, hogy ő és én, mi vagyunk, egy pár, akik a jövőben nem engedik el egymás kezét. Igen, döbbenetes, hogy pár nap alatt ez ki tud alakulni, természetessé válni. 

Az előző barátnőmmel már első éjszaka szexeltünk, gyorsan történt mindent egy házi buliban és a szex nem volt rossz, de észveszejtő sem. Dalmát nem siettetem, de most azt érzem, már ő is szeretné. Megbeszéljük, hogy szombaton délután felmegyünk hozzám és onnan este a Kuplungban folytatjuk. Ez végül is felkérés egy keringőre, ami azt jelenti, most végre zárt ajtók mögött ölelhetjük és csókolhatjuk egymást és természetesen biztosan szerelmeskedni is fogunk. Nem szoktam ennyit várni egy nőre, de Dalma más. Nagyon várom ezt a napot, nem tudom milyen lesz, de valami azt súgja, felejthetetlen. Most életemben először azt érzem, igazi érzelmekkel kötődöm valakihez és ezzel a valakivel szerelmeskedni készülök. Nem vagyok egy aggódó típus, de most csomót érzek a torkomban és egy kicsit a gyomrom is remeg. 

Belépünk az ajtóm, lesegítem kabátját és a fogasra akasztom. Meleg van a lakásban és a konyhában teát készítek. Megmutatom a bérleményt, tipikus legénylakás, százszor, ezerszer érintjük egymást. Elindult a játék köztünk, felteszek egy lemezt és most megszólal Europe - Carrie című dala. Táncolni kezdünk, de ez inkább csak lötyögés, ölelés és szexre hangolódás. Nagyon finom a csókja és bensőséges, ilyent még soha nem éreztem. A tekintete rabul ejt, szinte megigéz, mintha hipnózisba kerültem volna, ez egyfajta transzállapot. Szinte már nem is én vagyok, de élvezem ezeket a pillanatokat, hiszen eddigi életem legszebb percei ezek, együtt emelkedünk és repülünk, súlytalanná válva, összekapcsolódott energiánk betölti a teret és elindul a varázslat. 

Leveszem búzakék pulóverét és tovább ölelkezünk, csókoljuk egymást. Ő az én pulcsimból bujtat ki, az ágyra ülünk és egymásba merülünk. Vékony nő, de mindene formás. A pólója alá nyúlok, így ölelem, végre így érinthetem, bőrét tapinthatom, már önmagában ez egy mennyei érzés. A pólóból is kibujtatom. Nagyon fehér a bőre, mint általában a szőkéknek, csipkés melltartót visel. Már az ágyon fekszünk, a nadrágját gombolom és abból is kibújtatom. Fekete harisnya van rajta, hiszen kint röpködnek a mínuszok, indokolt ez is. A harisnyától is megszabadítom, lassan és nyugodtan, szeretném élvezni és rögzíteni lelkemben ezeket a perceket. Pörög a szívem és ahogy megtekintem Dalmán a rózsaszínű falatnyi tangát, hát teljesen kész vagyok. Ez a nő nem szép, hanem gyönyörű. Karcsú, de mégis annyira formás. 

Úgy érek hozzá, mint egy hímes tojáshoz, féltőn és kincsként kezelve. Én vagyok most a világ legboldogabb embere. Ez a húsz éves gyönyörű nő tele szerelmes energiával, maga a tökély. Az összes érintésemre, csókomra, reagál, játszom a testén, mint egy hangszeren. Kibujtatom piciny tangájából és végig puszilom, nyalom, cirógatom mindenét. Finom az íze, nem fűszeres, egymásba melegszünk. A számmal és nyelvemmel kényeztetem, lassan és finoman. Halkan nyögdécsel, élvezi, tetszik amit csinálok. Félhosszú hajamba túr, fejemet egyre erősebben nyomja combjai közé, néha megemeli csípőjét, majd vissza, aztán újra. Gyorsítok, ahogy ő is a levegővételt, még egy kicsit, már fáj, ahogy a hajamba markol, talán már nem is markol, hanem tép, szakít és hangosan telekiabálja a szobát. Remegve, hosszan és mélyen, megéli a kéjt, boldog vagyok, nagyon... 

Mindketten izzadtak vagyunk, de szeretném folytatni és belé helyezni férfiasságomat. Élvezem nyelve és ajkai játékát, ahogy felhangol és felkészít az aktusra, hogy végre szerelmünk beteljesedhessen. Hanyatt fektetem és szeretném végre farkammal kitölteni, eggyé válni vele.

 
— Gumi nélkül? - kérdezi tőlem. És itt ébredek rá, hogy nincs itthon óvszer! Az előző barátnőm gyógyszert szedett, tehát nem kellett tartani a nem várt terhességtől. Egy pillanat alatt dől össze a világ bennem. Itt vagyok álló farokkal szerelmemmel és nincs itthon óvszer. Hogy lehettem ekkora hülye? Miért nem beszéltünk erről? Felnőttek vagyunk és ilyen helyzetbe hozzuk magunkat? Dalma látja rajtam idegességemet és zavaromat.
— Tibor! Csak dőlj hátra és engedd el magad. Ne idegeskedj, így is nagyon jó lesz! - mosolyogva és nagyon nyugodtan mondja ezt, tényleg lenyugtat kedvessége és figyelmessége.


Csókolózunk, de közben farkamat finoman masszírozza, végigcsókolja testemet, lágyan és nem sietve. Pár perc alatt el is felejtem az előző pillanatokat, elvarázsol, egy olyan helyre repít el, ahol soha nem jártam. A "Kék lagúna" című film érzése fut végig rajtam, a szerelem és összetartozás jegyében. Életemben előszöri át jár a boldogság, csak emelkedek, súlytalanul és önfeledten. Csukott szemmel is látok, nem kell odanéznem, hogy tudjam mit tesz velem, hiszen végre utazhatok, bejárhatom érzékeim olyan szigeteit, melyek most emelkednek ki a tengerből, megteremtődnek. Igen, a boldogság és a szenvedély ezekben a percekben teremtődik, eggyé válunk. Érzem a virágos mezők illatát, a kellemes szellő simogató érintését, a madarak csiripelését. Elvarázsol a létével és odaadásával, megfelelési kényszer nélkül, ösztönösen. 

Közel vagyok, nagyon közel, a levegőt már kapkodom, az öröm kapuja kinyílik, én belépek a vakító fénybe és meleg energiába, Ez  csodás, a kéj országa, szinte agyamat veszítve élvezem ezeket a pillanatokat. Ez mindennél jobb, talán most születtem újjá, most lettem igazi férfi, felvértezve szerelemmel és odaadással. Életem végéig ezt akarom érezni, tegnap, ma és holnap is...


Ha lájkolod facebookos oldalamat több tartalmat láthatsz, ha megosztod posztomat, megköszönöm!


Millió ölelés!


Farkas Tibor