Viki vagyok. Szombat este van, és készülünk, készülődünk egy új élményre. Hamarosan egy eddig nem ismert világ mutatja meg arcát. Nem vagyunk prűdek, ezért egy olyan kávézót, illetve éjszakai szórakozóhelyet néztünk ki magunknak, ahol szexelnek. Ilyen helyszínen együtt még nem voltunk. Videókat néztünk, azokat kielemeztük, és még át is beszéltük, mi van akkor, ha elkap minket a vágy? Mi lenne? Felnőttek vagyunk, tudjuk mit csinálunk, de persze mindenkiben ott van a kíváncsiság, és ahogy szoktam is mondani...amit még nem próbáltál, ne alkoss róla véleményt. 

Este kilenc óra van, megérkezünk a belváros egyik utcájába, ahol minden kihalt. Direkt egy kicsit korábban jövünk, hogy átvegyük azt a bizonyos erotikával fűtött hangulatot. Tíz órára hirdettek meg egy műsort, amiben egy pár és barátnőjük tart előadást. Konkrétan gangbang partiról van szó, ami azt jelenti, kevés nő sok férfit elégít ki, illetve sok férfi elégít ki egy, vagy kevés nőt. Belépve az ajtón kedvesen fogadnak minket, de én, mint egyetlen nő a közel húsz férfi között, szemükkel levetkőztetett vadnak érzem magamat. Koktélozás közben jön a gondolat, nézzünk körbe, ha már itt vagyunk!

Felállunk és pohárral a kezünkben elindulunk felfelé a lépcsőn. Kis helységet találunk, ahol legalább még tíz férfi üldögél valamelyik kanapén, a többiek állva nézelődnek. Az egyik segítségét felajánlva beszél a helyről, majd körbevezet minket a lenti labirintus szerű pincében is. Ámbár nem azt érzem, hogy idegenvezetést tart, mert az utánunk eredő férfihad inkább belökne valamelyik kabinba, hogy farkukat dughassák át a fali lyukakon egy kis potya numera reményében. 

Kabin...hát ez egy kicsit túlzás! Egy lyuk, ami igénytelen, a körúti nyilvános wc különbül nézhet ki! Van egy nagyobb hely kisebb franciaágy mérettel, bőr huzattal, a falain farok magasságban nagyjából tíz centi átmérőjű lyukakkal, de lepedő és minden nélkül. Ha gondolom, hozzak otthonról, vagy kérhetek törölközőt. Mi vaaan? Ez a gloryhole? 

Tíz óra...megérkezik egy dekoratív hölgy párjával, akik egy pohár alkohol után sietősen távoznak. Talán ők tartották volna a bemutatót...? De csak volna...! A bárpultnál észre veszek még egy hölgyet, akiről érdekes módon egyik férfi sem vesz tudomást, csak miután elkezdik átrendezni a placcot. Ezt úgy kell elképzelni, hogy egy piros bőr kanapét a terem közepére húznak, hogy mindenki jobban lásson. Úgy kivannak éhezve ezek a férfiak, hogy miután meglátnak egy női popsit és melleket, melyek most még textillel vannak takarva, itt még a legcsúnyább nőnek is önbizalma lenne, és tuti, a többség végigmenne rajta. És végig is megy!!! Nadrágszíjjak kicsatolva, gatyák letolva, játszadoznak magukkal a férfiak...mintha a környéket elárasztotta volna a feromon, úgy özönlenek be a vadak...Érdekes jelenet! 

Én vagyok a közönség egyetlen nő tagja, de közben valahonnan előkerül egy húsz év körüli naivnak tűnő kislány is párjával. Szóval közelről látjuk, ahogy egy férfinak mondható egyed mindenféle előjáték vagy felvezetés nélkül használja a hölgyet...Igen!...Használja!!! Mindegy milyen formában, csak lyuk legyen! Ez döbbenet...! 



Tibor vagyok. Azt hittem, az ilyen helyeken is megadják a módját és a nőt nőnek tekintik. Vártam egy kis simogatást, vagy orális kényeztetést, helyette a kis kopasz letolt gatyával és álló farokkal magára húzza a nő fejét. Nem keresek romantikát, tudom hol vagyok, de ez az érzéketlen és igénytelen hozzáállás nincs ínyemre. A nő sem teketóriázik sokat, csinálja a dolgát, néha levegő után kapkodva, de nem hiszem, hogy élvezetből. 

Egy pasi Viki melletti karfán talál helyet, választékosan beszél, néha kérdez, de zsebein keresztül gatyájában matat. Szemeiben megcsillan a vágy, pedig az előttünk - most már - több férfi által szexuálisan igénybe vett nő nem dekoratív. Inkább mondanám kortalannak és kiégettnek. Az a tipikus csúnyácska, akit még bottal sem piszkálnál meg! Nem a súlyfeleslegével van bajom, de egy bazári majom szebben és ízlésesebben bújik harisnyájába és fehérneműjébe. Ez a gépies igénytelenség és lecsúszott értékrend találkozása, az alárendeltség netovábbja. 

A zöld pólós egy perc alatt a nő melleire élvez, szinte serceg az anyag, ahogy remegő lábakkal kilövell testéből. Ez megjár...gondolhatja magában, hiszen bejutáskor háromezret fizetett. Egy újabb csoport érkezik, mint a vérfarkasok, csak jönnek, és jönnek, majd megállnak és a nő izzadt testét bámulják, de szemeik visszatérő vendégként Viki dekoltázsára tapadnak. Ösztönös és állatias vágy ébred bennük, az elkaplak és jól megcsinállak gondolata, és persze a szándék is, de ha pár másodpercre egy kicsit jobban elragadtatnák magukat, talán még vicsorítanának is. Ez a szemmel vetkőztetés gondolati egyvelege, amikor vad filmek játszódnak fejeikben...és mi egyszerre nyugtázzuk: Menjünk, amíg megtehetjük!

A Duna pesti partján fiatalok sokasága bulizik, és élvezi a forró nyári hangulatot. Mennyivel tisztább ez a közeg? Egyben tartja őket a bohóság és csintalanság lüktető ereje. Kedvesek, kajlák, és aranyosak! Közben az élményünkről beszélgetünk, de igyekszünk tárgyilagosak maradni, mégis azt gondoljuk, ez egy kicsit sok(k) volt! Nincs ezzel a hellyel semmi baj, és ha belegondolunk, megvan a célközönsége, akiknek minden pontosan úgy jó, ahogy van. 
A férfiak kielégültek és a nő is megkapta fizetségét. Béke van! 

Millió ölelés! 

Viki és Tibi

Fotó: Pixabay